Nem tudom, imerős e Nektek az érzés, amikor mondjuk szülinapotokra kaptok valami szuper puccos testvajat, amit legszívesebben kiscicaként nyalogatnátok le a kézfejetekről; vagy átugorva a kenegetést, egyenesen bekanalaznátok, mert olyan az illata, mint a frissen szeletelt trópusi gyümölcssalátáknak. Na, Borsószem királykisasszony barátnőm inspirációjával sikerült legyártani az ehető (és kenhető) verziót.

Hozzávalók:

200g sózatlan vaj

160g cukor

250g passion fruit püré

4 tojás

Elkészítés:

Első lépésben érdemes egy nagyobb fazékban vizet melegíteni, ami fölött majd a krémet tudjátok kevergetni.

Egy nagyobb fém edényben fel kell verni a tojásokat, összedolgozni a cukorral, majd mehet bele a püré is. Mi fagyasztottal dolgoztunk, ezért nem kell megijedni, ha nem ugyanazt a textúrát látjátok magatok előtt, mint a fotón; már amennyiben friss az alapanyagotok. Ezt a három összetevőt kell vízgőz fölött kavargatni addig, amíg körülbelül puding állagú nem lesz. Ne forrásban levő vízre tegyétek a krémet, mert könnyen kicsapódhat a tojás. Ahogy elértétek a megfelelő halmazállapotot, jöhet le a tál a tűzről, és a felkockázott vajat érdemes darabonként, kavargatás mellett beledolgozni.

Innentől kezdve sok dolgunk már nincs, csak türelmesen várni. Én persze melegen lapátoltam befele nagykanállal.

Jó étvágyat!

R

*Borsóval már korábban is dolgoztunk együtt, az akkori munkánkról született bejegyzést itt olvashatjátok.

**A Sas utcai Chef Parade-ban tudtok passion fruit pürét venni kedden és csütörtökön 12-19-ig.

*** És ne felejtsetek el lájkolni Facebookon.

Nos, gondolom rendkívül sokakat érdekel, hogy ÉN hogyan ünnepeltem a Mikulást (...), csak senki sem merte idáig megkérdezni. Nem csigázlak tovább Titeket, így:

Az a jó ezekben a kis golyócskákban, hogy a végtelenségig variálhatóak. Arról nem beszélve, hogy másnap nem kell bűntudattal átitatott gyomorgörccsel ébrednetek, és azon gondolkoznotok, hogy hogy sikerült már megint ilyen mélyre süllyednetek.

Hozzávalók: 

1 és 1/2 bögre mandula (én alapból sósat használtam, az egyszerűség kedvéért, így azt utólag már nem adtam hozzá)

1 bögre datolya és vagy aszalt füge (a lényeg, hogy a tetszőleges aránytól függetlenül összességében 1 bögre legyen; természetesen simán működik vagy egyikkel, vagy másikkal)

1 tk vanília kivonat

1/4 bögre kakaópor (ízesítetlen; ez a mennyiség a masszához kell, de én az egyszerűség kedvéért kakaóporba forgattam őket a végén - ezt lehet helyettesíteni tört mogyoróval, ánizsos porcukorral, kókuszreszelékkel, stb.)

2-3 ek sütőtök

2 ek olvasztott kókuszolaj

tetszőleges fűszerek (szegfűszeg, gyömbér, szerecsendió, ..)

szükség esetén 1-2 kanál víz (főleg, ha a sütőtököt kihagyjátok)

Elkészítés: 

Rendkívül egyszerű; mindent bele kell tenni egy aprítógébe, tetszőleges állagúra aprítani a hozzávalókat; majd kb fél evőkanálnyi masszát kézzel megformálni, és utána kakaóprban megforgatni. Akár 2-3 hétig is elállnak a hűtőben, és tökéletes ajándéknak is egy csinos kis dobozban!

Kár, hogy nem szeretem a pezsgőt, mert ehhez azért talán illett volna egy pohárkányi ..

R

Kedves barátosnőm születésnapjára valami menö vegán tortát kért tőlem, és mert ez az Ő napja, így a kívánságát teljesen ignorálva csináltam Neki egy mascarpones pohárdesszertet, mert ilyen egy igaz barát. Nagy duzzogva persze ez is lecsusszant, a meglepetés pedig így tényleg garantált volt!

Hozzávalók:

500g mascarpone

1 bögre sütötök (sütés után kikanalazva)

2 ek nutella

15 db oreo

3 ek kókuszolaj

1 ek juharszirup

1 tk vanília kivonat

1 tk fűszerkeverék (mixed spice: fahéj, szegfűszeg, gyömbér, szerecsendió)

Elkészítés:

A mascarpone negyedét kevertem ki nutellával és a 3/4-ét sütőtökkel; ezt azonban bátran alakítsátok a saját ízlésetek szerint! A sütőtök adagolásánál is érdemes kóstolgatni, mert én például szeretem, ha intenzív az íze, na meg persze a színe; de ha még nem próbáltátok, először majd csak a felét dobjàtok be az aprítógépbe.

1) Kezdjük az alappal! A kekszeket kisebb darabokra törtem, majd mák állagúra aprítottam az aprítógépben. Az olvasztott kókuszolajat hozzákevertem, és az üvegcsék aljára kanalaztam. A kanál segítségével kiegyengettem a masszát, majd félretettem őket.

2) Jöhet a lényeg: a sütőtök. A mascarpone 3/4-ét, a bögre sütőtököt, a fűszerkeveréket, a vanília kivonatot és az evőkanálnyi juharszirupot összekevertem az aprítógép segítségével, majd rákanalaztam az oreós alapra.

3) Miután másodjára is elmostam az aprító edényét(..), gyorsan össze is kentem két kanálnyi nutellával és a maradék mascarponeval. Ezt is jól összedolgoztam, majd utolsó rétegként hozzáadtam a szinte kész pohárdesszert alapokhoz.

Fogyasztás elött fél órával érdemes kivenni őket a hűtőből, ugyanis a kekszes alap a kókuszolaj miatt könnyen megszilárdul. Legegyszerübb, ha be sem teszitek, és inkább rögtön nekiláttok!

Jó étvágyat!

R

Egy rendkívül egyszerü desszerttel készültem Nektek. Semmi más nem lesz benne, csak brownie és pár darab körte. Oly annyira minimál lesz ez a bejegyzés, hogy sok helyen még ékezetre sem futja majd.. ezért elöre elnézést kérek azoktól, akik imádják a hosszú ü-ket és ö-ket! Kaptok helyettük oreo-t!!

Picit felspékeltem a tésztát tört mogyoróval és oreo darabkákkal, hogy ne legyen túl monoton a desszert textúrája, de simán ki lehet hagyni belöle a sallangokat; vagy tetszés szerint pótolni "bármi" mással. Ettöl függetlenül tényleg nincs itt szó másról, mint sem brownie tésztáról és egy kis öszi gyümölcs újrahasznosításról.

Hozzávalók:

220g vaj

200g étcsokoládé

4 nagyobb méretü tojás

2 ek cukor

1 tk só

1 tk vaníliakivonat

1/3 bögre finomliszt

1/3 bögre kakaópor

5 db oreo keksz

1 marék török mogyoró durvára törve és megpörkölve

4 db kisebb méretü körte

250 g mascarpone

1 nagy ek nutella, opcionálisan kesutella  

Elkészítés:

A sütöt 180 fokra melegítettem elö, és 2 kisebb formát vajaztam ki: egy 12cm átméröjü és 6cm magas, és egy 25*11*6cm-es formát sikerült megtöltenem.

A csokit göz fölött megolvasztottam, majd miután levettem a vizes edényt a tüzröl, hozzákevertem a vajat, egyszerre körülbelül a teljes vaj mennyiség 1/3-át. Az így kapott masszát félretettem hülni.

Egy másik, nagyobb méretü tálban felvertem a négy tojást, majd a habverö segítségével beledolgoztam a cukrot és a teáskanálnyi sót. Ahogy ez megvan, szép lassan mehet bele az olvasztott vajas csoki, és a vaníliakivonat is.

A lisztet és a kakaóport rászitáltam a masszára, majd jó alaposan belekevertem egy spatulával. Ezután pár másodpercre beletettem az oreo-t és az elözöleg megpirított mogyorót egy aprítógépbe; épp csak addig, hogy kb fél borsónyi darabokat kapjak, és ezt is hozzákevertem a tésztához.

Elöször a brownie-t kanalaztam bele a két kivajazott tálba, és csak utána nyomtam bele a megmosott és szárazra törölt körtéket. 180 fokon fél órát töltöttek a sütöben. Addig kikavartam egy kis nutellás mascarpone-t, majd korülbelül fél órával az elkészülés után porcukorral megszórva tálaltam.

Voilà!

Remélem tetszett, amit olvastatok és láttatok! A saját verziókat pedig ne felejtsétek el megosztani velem a blog facebook oldalán!

R 

Nagyon régen szerettem volna már végre friss okrát venni, de sosem jártam szerencsével, egészen mostanáig. Akik szintén keresik, de nem találják, azok ide menjenek. Akik olvasnának róla egy picit előtte, de lusták guglizni, azok ide.  Akik csak fogyasztani szeretnék, azok pedig ide, ugyanis curryben is tökéletes. Amúgy nyers állapotában így néz ki: 

Hozzávalók:

1/2 kg darált hús (eredetileg nekem báránnyal tanították)

1/2 kg okra

1/2 bögre padlizsán felkockázva

1/2 vöröshagyma felkockázva

4 gerezd fokhagyma összezúzva

4 ek paradicsompüré

1 paradicsom

1/2 bögre tarhonya vagy csipetke

olivaolaj

1/2 liter víz

őrölt kömény

színes paprika

só

bors

Elkészítés:

Egyébként az eredeti receptben nincs padlizsán, és tarhonya sem; viszont az előbbi épp volt itthon (megmaradt, és gondoltam felhasználom), az utóbbit pedig megkívántam, és nem tudtam ellenállni neki.

1) Az okrákat meg kell pucolni és mosni. A kis kalapos részénél meg kell metszeni késsel, és a hosszanti tengelye körül körbevágni, kb mintha almát hámoznátok.

2) Olajon dinszteljétek meg a hagymát, majd mehet rá a darált hús.

3) Ahogy a hús aranybarnára pirult, öntsetek hozzá egy kis vizet, tegyétek bele a fokhagymát és a paradicsomot felnegyedelve. Közepes lángon főzzétek így kb. 10 percig. A paradicsom héját ennyi idő után ki is tudját dobni, mert már levált a húsáról.

4) Mehet az edénybe az okra, a padlizsán, a paradicsompüré, a fűszerek és a maradék víz is. Hozzátok forrásba, majd közepes lángon adjatok neki ismét 10 percet.

5) Hozzáadhatjátok a tarhonyát is, amennyiben Ti is szeretnétek használni; és szükség esetén persze vizet is öntsetek még rá bőven, mert én a 'megáll benne a kanál' állagra törekedtem, de ahogy tetszik! Nekem itt ismét durván 10 percre volt szükségem, és már tunkolhattam is a kenyerem...

Tálalásnál a tarhonyás verzió esetén én nem ajánlok semmi mást, csak egy jó nagy adag tejfölt/jughurtot és egy karaj kenyeret. Tarhonya nélkül pedig mehet a rizs, bulgur, kuszkusz, vagy amit csak akartok!

Jó étvágyat!

Ne felejtsétek el lájkolni a blog facebook oldalát, ugyanis ott bővebb infót találtok arról, hogy hogyan nyerhetitek meg az alábbi finomságok egyikét (kesutella, bacon dzsem, céklás humusz)!

R

Bár lehet itt flancolni kakukkfűvel, meg miegymással, azért félreértés ne essék, nekem is jobban esik bármelyik juharszirupos, ujjnyi vastag tesónál az igazi "ősi" verzió, csak hát persze vannak azok a napok, amikor muszáj villantani. Egy könnyednek éppen nem mondható desszert, ami akár másnap reggelire is jó lehet, ha marad.

Hozzávalók:

1 és 1/2 bögre liszt

1/2 bögre kukoricaliszt

1 és 1/4 bögre tej

2 ek cukor

1 tk szódabikarbóna

1/2 tk sütőpor

1/2 tk só

1 ek friss kakukkfű

2 tojás

1/2 bögre ricotta

2 ek olvasztott vaj

1 ek méz

1 citrom héja reszelve

Elkészítés:

1) Egy nagy tálban keverjétek össze a lisztet, kukoricalisztet, cukrot, szódabikarbónát, sütőport és a sót.

2) Egy másik tálban pedig ugyanígy dolgozzátok el a maradék hozzávalót. Ahogy ezzel készen vagytok, mehet bele a massza a lisztes tálba. Keverjétek csomómentesre, és már lehet is kanalazni a palacsintatésztát a serpenyőbe! 

Én a sós karamell mellett némelyik adagot karamellizált barcakkal, némelyiket pedig házi málnás rebarbaralekvárral tálaltam. Jó étvágyat!

Ne felejtsétek el lájkolni a blog facebook oldalát, ugyanis ott bővebb infót találtok arról, hogy hogyan nyerhetitek meg az alábbi finomságok egyikét (kesutella, bacon dzem, céklás humusz)!

R

Bár nem feltétlenül gasztro szempontból volt érdekes az idei Ars Electronica  fesztivál, azért még így is akadtak finom falatok. Engedjetek meg nekem egy kisebb élmény beszámolót!

Fantasztikus dolgokat volt szerencsém látni és kipróbálni; hozzászólni persze nem sokhoz tudtam, talán az étel szimulátort kivéve. (A fotók minőségéért elnézéseteket kérem, de természetes fény egyáltalán nem volt az épület ezen részén.) Íme, így néz ki a masina:

Hiroo Iwata találmánya azon a részen volt kiállítva, ahol a hasznosnak nem feltétlenül tűnő, azonban annál lenyűgözőbb japán kütyük voltak felsorakoztatva. Nemes célt ugyan állítólag ez is szolgál - elvileg segít azokon az embereken, akiknek nehézséget okoz a rágás, ugyanis ezzel tréningelhetik őket a rehabilitáció során a különböző állagú ételek megrágására - na de azért inkább valószínű, hogy ezt is valami perverzió ihlette, mintsem az önzetlen segíteni akarás.

A gép imitálja az ételek textúráját, illetve az elfogyasztásuk/megrágásuk közben hallható zajokat. Az itt bemutatott modell ugyan nem, de továbfejlesztett változata már az ételek ízeit is képes visszaadni. A helyszínen sajtot és crackert lehetett kipróbálni. Egy fólia szerű nyomásérzékelő szenzor szimulálja a rágás ellenállását.

Mindemellett érdemes azt is megemlíteni, hogy természetesen fantasztikusan meg volt szervezve az egész esemény, ami több helyszínen is zajlott. Szinte ijesztő volt belegondolni abba, hogy nem a szomszédos ország fővárosában járkál az ember, miközben az óváros kellős közepén kétméteres robotlábakon suhannak el mellette sztártudósok; hanem a szomszédos ország Székesfehérváján történik mindez. Persze Ausztria nem csak ebből a szempontból számít a mi párhuzamos dimenziónknak, na de azért ez is egy elgondolkodtató tényezője a látogatásnak.

A helyszínek között volt egy bevásárlóközpont és annak számos üzlete; egy gimnázium, ahol a tanulók mutattak be különböző kísérleteket tökéletes angolsággal; és még a linzi dóm is, ahol szombat este például japán performance art volt megtekinthető.

A kinti Vasedény például ugyanúgy részese volt a fesztiválnak, ahol a kirakatban megtekinthető volt az általuk promótált találmány, ami egyébként a környezetszennyezéshez kapcsolódott.

A gimiben pedig többek között ételekkel kísérletezhettek a gyerekek, amíg apu a drón bemutatón csorgatta a nyálát a tesiteremben.

Nos, ezeket láttam én, na meg még sok ténylegesen elképesztő dolgot, de azok aztán végképp irrelevánsak lennének egy gasztrobloghoz. Szerdán viszont érkezik az új recept: szimulálok majd Nektek egy kis palacsintát, na de, hogy a kakukkfűn kívül mi lesz még benne, az majd a következő bejegyzésből fog csak kiderülni.

Addig is ne felejtsétek el lájkolni a blog facebook oldalát, ugyanis ott bővebb infót találtok arról, hogy hogyan nyerhetitek meg az alábbi finomságok egyikét (kesutella, bacon dzem, céklás humusz)!

R

Sikerült addig húznom ezt a bejegyzést, hogy újra auktuálissá vált a téma, pedig a lényege pont az lett volna, hogy mi van Etyeken a pikniken túl. Sonkamester, az van. Általában, amikor kiprobálok egy új helyet, persze benne van a pakliban az, hogy:

a) nagyon rossz lesz

b) jó lesz a kaja, de a customer service hiánya, illetve amivel ezt az űrt kitöltik, az élettől is elveszi a kedvemet

c) jó a kaja

d) jó kaja, és emberileg is pozitív impulzusok érnek.

Az itt szerzett élményeket inkább nem kategorizálnám, hanem pár szóban és sok képpel mondanám el Nektek, miért kihagyhatatlan a hely. Először is szeretném megköszönni, hogy emlékeztettek arra, milyen jó dolog is a tejföl. Sonka ide vagy oda, én már pusztán a tejföl miatt is visszatérnék.

Persze ott vannak a fantasztikus sonkák is (naná!): szarvasgombás, abált, két évig érlelt csodák!!! Na meg persze a 'karaj kenyér'. Nincs is annál jobb!

Amellett, hogy alapvetően szeretek a pozitív dolgokra koncentrálni, azt is be kell vallanom, hogy itt ha akarnék sem nagyon tudnék felmutatni negatívumot; talán a gyomrom űrtartalmát leszámítva. Na azzal egyáltalán nem voltam megelégedve. Nem találtam rá a megfelelő technikára, de bízom a fejlődésben; talán legközelebb nem a tepertővel kezdem majd, mert azt sajnos nem sikerült abbahagynom (ettem csak úgy a sonka mellé is még..), közben meg persze ügyesen pattant a kenyér is befele.

És itt került az asztalra a kacsa. Kacsazsírban sült krumplival. Kénytelen voltam segítséget kérni, de jött is azonnal az elixír:

Azt gondolom, csupán a fentiek alapján is egy olyan élménnyel gazdagodtam volna, ami abszolút átlagon felüli; viszont ami felejthetetlenné tette a délutánt a jó társaság mellett, az a még jobb társaság volt. Fantasztikus kiszolgálásban volt részünk, kiváló ebédhez szólt a kiváló nóta, és egyszerűen minden sonkánál jobban esett talán az a kivételes energia, ami körbelengte a helyet. Itt tényleg mindenki mestere volt annak, amit csinált.

Aki teheti, látogasson el Hozzájuk, de ne reggelizzetek!

Ne felejtsétek el lájkolni a blog facebook oldalát, ugyanis ott bővebb infót találtok arról, hogy hogyan nyerhetitek meg az alábbi finomságok egyikét (kesutella, bacon dzem, céklás humusz)!

R

Lehet, hogy csak én nem találkoztam még senkivel, aki notórius Nutella kerülő lett volna, és ezért gondolom úgy, hogy ez tényleg valami olyasmi, amit mindenki szeret; de azt azért szerintem túlzások nélkül kijelenthetem, hogy elég sokan odavagyunk érte. Felreppentek itt a hírek, hogy hamarosan szuperdrága árucikknek fog számítani, azonban sajnos őszintén szólva a házi verzió sem lesz egy low budget alternatíva, mielőtt még valaki itt mogyorókrém vállalkozásba kezdene a recept elolvasása után. Na arról meg nem is beszélve, hogy amúgy nem is Nutellával készültem én Nektek, hanem kesutellával.

 (Recept a házi készítésű mogyorókrémhez, ha esetleg ahhoz lenne kedvetek, mert ez is tök jó!)

Kesutella

Hozzávalók:

1 bögre kesudió

225 g étcsoki

4 ek olvasztott vaj (kókuszolaj)

2 ek cukor (kókusz~)

1/2 bögre tejszín (kókusztej, sűrűbb)

1 tk tengeri só

Elkészítés:

1) A kesut 250 fokra előmelegített sütőben kell körülbelül 10-15 percig pirítani. Időnként, 2-3 percenként, rázzátok meg egy picit a tálat, hogy egyenletesebben barnulhassanak:

2) A kesut tegyétek félre hűlni. Gőz felett közben meg kell olvasztani a csokit (ahogy felforrott a víz, én a lábast rögtön le is szoktam venni a tűzről), majd kanalanként adagoljátok hozzá a vajat/kókuszolajat. Ha ezt sikerült szépen eldolgozni, célszerű még most, a hideg (jobb esetben szobahőmérsékletű) tejszín/kókusztej előtt sózni - amennyiben semennyire sem szeretnétek érezni a só darabokat fogyasztás közben, úgy viszont már a gőz fölött éppen olvadozó csokihoz adjátok hozzá. Majd a csokikrémet is tegyétek félre.

3) Egy aprítógép segítségével aprítsátok fel a kesut a cukorral együtt szinte por állagúra, majd harmadolva szépen forgassátok bele az imént elkészített masszába, és készen is van a kesutella!

Ne felejtsetek el követni a facebookon! Addig is jó étvágyát!!

https://www.facebook.com/kanalgep

R

Kötelességemnek érzem, hogy én is konstatáljam: bizony, vége van a nyárnak. Tisztában vagyok vele, hogy ilyenkor a befőzős posztok dukálnának, azonban bevallom, nálam ezek valahogy sosem sikerülnek. Kis konyha, kis lábas, két üveg, egy hét, és mintha nyoma sem lenne a konzerválásnak; ugyanis ami itt elkészül, az el is fogy. Részben ez is az oka annak, hogy most nem egy saját receptet tárok elétek, no meg az is, hogy a héten ropin és húslevesen kívül mást nem igen voltam képes fogyasztani (elkészíteni meg pláne), és azokat sem feltétlenül prezentatív formában.

Emellett azért is gondoltam street foodra, mert igazából a nyaralások alkalmával talán többnyire ezeket fogyasztottam; vagy legalábbis ezek voltak azok az élmények, amik tényleg mély "gasztronyomot" hagytak bennem. Arról nem beszélve, hogy ha valami, akkor az tényleg utca kaja, amikor a bádog hordó tetejéről nyújtják át mosolyogva a rizzsel megpakolt kagylókat. A képek az esetek többségében nem sajátok, hiszen hol voltam még én a blogolástól, amikor az alábbi kaják nagy része rámtalált..

1. Midye dolma

Rendhagyó módon kénytelen vagyok a legkedvencebbemmel kezdeni, mert imádom, és ha egyet kipróbáltok (ha meg már igen, akkor tudjátok), az ez legyen! Nem tudtok úgy létezni Törökországban, hogy legalább egy árus mellett ne menjetek el, így kifogás nincsen; és azt gondolom, hogy ez még bőven bevehető a mi EU-s gyomrainknak is. Később a kokorec-nél majd elfogadom, ha azt mondjátok hogy 'no thanks' - bár én azt is imádom - de ez itt abszolút nem jár áldozatokkal! Fekete kagyló, rizs, fűszerek és rengeteg citrom frissen ráfacsarva. Mennyei! Nem gondolom, hogy ezek bármelyike is az az étel lenne, amit érdemes otthon elkészített verzióban kipróbálni először, viszont inspirációnak jók lehetnek a receptek, így igyekszem linkelni Nektek azt is:

http://www.sbs.com.au/food/recipes/stuffed-mussels-istanbul-street-style

2. Kokorec

Maradunk Törökországban, azonban rámegyünk az egyik igen csak hardcore opcióra (bár azt gondolom, hogy a mi disznósajtunkhoz képest kanyarban sincs). Több török ismerősöm azzal szokott viccelni, hogy ez az egyetlen ok, amiért Ők sosem lehetnek majd EU tagállam - kínos csend - de erről ennyit. Szuper finom, és egy pár pohár/üveg raki után úgyis mindegy lesz. Aki bátor, az józanul próbálja ki, én azt tanácsolom. Bárány bélből készül, rengeteg zöldfűszerrel, sóval, borssal; a dönerhez hasonló technikával sütik meg, majd apróra szeletelik. Vannak helyek, ahol a turisták kedvéért megpakolják minden földi jóval; de az igazán jó az az, amihez csak ott gyorsan felszeletelnek Neked egy paradicsomot, és a hússal együtt rápakolják egy negyed somun-ra (kenyérfajta).

3. Milza

Átevezünk Szicíliába, azonban tartjuk magunkat a belsőségekhez. Az éttermekben nem nagyon érdemes kérdezgetni, hogy hol lehet ilyet kapni, mert általában csak jókat mosolyognak; azonban a kedvenc hentes bácsimtól, aki minden reggel elkészítette nekem az útravaló szendvicskéimet, megtudtam a tutit. Azt szeretem Szicíliában, hogy minden egyes ételhez pontosan elmondják, hogy azt bizony hogyan is kell enni - mert hogy ez nem olasz, hanem szicsíliánó. A milzához mindenképpen kell citromot kérni, mert nem adnak, de ha kérsz, nagyon megörülnek Neked! Kértem. Azt gondolom a lép is egy olyan szó, ami úgy kvázi rendben is van, amíg csak külföldiül hallod, de most, hogy le is írom (és közben persze fél hangosan ki is mondom), hát vannak utógondolataim, na! Lényeg a lényeg: isteni illat, isteni ízek és az örökzöld egyszer élünk attitűd!

Recept helyett egy kedves olvasmány képekkel és videóval: http://acevola.blogspot.hu/2010/06/in-praise-of-street-food-la-milza.html

És íme az én fantasztikus Andreám is, és az Ő mortadellás szendvicse. Cucu malac alatt a telefonszáma is ügyesen fel van tüntetve:

4. Burek

Közeledünk most már kis hazánkhoz, de még megállunk a Balkánon. Személyes szerelmem ez a vidék, különösen Albánia, mert szerintem egyszerűen lélegzet elállító az az ország és az a mesebeli táj. Bár próbálok itt trükközni, hogy ne legyen egysíkú a dolog, de nem tudom titkolni, hogy ismét török ihletésű ételről van szó (nem tehetek róla, imádom). Erre azonban szerencsére itthon is van millió példa, és szerencsére egyre jobbak! Azért maradtam mégis furfangosan a burek-nál és nem a börek-nél, mert gasztronómiai szempontból kihagyhatatlan ez a vidék, street food szempontból pedig kihagyhatatlan az igazán jó péksütemény. Talán ez az, amit melegen ajánlok otthoni kipróbálásra is, legyen akár feta, spenót, vagy épp darált hús a vékony rétestészta rétegek között. 

Ezek az én személyes kedvenceim, így ezekkel búcsúzom a nyártól.. Ne felejtsétek el megosztani velem a facebookon, hogy Ti miket találtatok/ettetek a nyaralások alkalmával! Egyébként ajánlom figyelmetekbe a Lonely Planet listáját is, mert esküszöm érdemes ezekhez alakítani a jövő nyári úti célt!

R