Kötelességemnek érzem, hogy én is konstatáljam: bizony, vége van a nyárnak. Tisztában vagyok vele, hogy ilyenkor a befőzős posztok dukálnának, azonban bevallom, nálam ezek valahogy sosem sikerülnek. Kis konyha, kis lábas, két üveg, egy hét, és mintha nyoma sem lenne a konzerválásnak; ugyanis ami itt elkészül, az el is fogy. Részben ez is az oka annak, hogy most nem egy saját receptet tárok elétek, no meg az is, hogy a héten ropin és húslevesen kívül mást nem igen voltam képes fogyasztani (elkészíteni meg pláne), és azokat sem feltétlenül prezentatív formában.
Emellett azért is gondoltam street foodra, mert igazából a nyaralások alkalmával talán többnyire ezeket fogyasztottam; vagy legalábbis ezek voltak azok az élmények, amik tényleg mély "gasztronyomot" hagytak bennem. Arról nem beszélve, hogy ha valami, akkor az tényleg utca kaja, amikor a bádog hordó tetejéről nyújtják át mosolyogva a rizzsel megpakolt kagylókat. A képek az esetek többségében nem sajátok, hiszen hol voltam még én a blogolástól, amikor az alábbi kaják nagy része rámtalált..
1. Midye dolma
Rendhagyó módon kénytelen vagyok a legkedvencebbemmel kezdeni, mert imádom, és ha egyet kipróbáltok (ha meg már igen, akkor tudjátok), az ez legyen! Nem tudtok úgy létezni Törökországban, hogy legalább egy árus mellett ne menjetek el, így kifogás nincsen; és azt gondolom, hogy ez még bőven bevehető a mi EU-s gyomrainknak is. Később a kokorec-nél majd elfogadom, ha azt mondjátok hogy 'no thanks' - bár én azt is imádom - de ez itt abszolút nem jár áldozatokkal! Fekete kagyló, rizs, fűszerek és rengeteg citrom frissen ráfacsarva. Mennyei! Nem gondolom, hogy ezek bármelyike is az az étel lenne, amit érdemes otthon elkészített verzióban kipróbálni először, viszont inspirációnak jók lehetnek a receptek, így igyekszem linkelni Nektek azt is:
http://www.sbs.com.au/food/recipes/stuffed-mussels-istanbul-street-style
2. Kokorec
Maradunk Törökországban, azonban rámegyünk az egyik igen csak hardcore opcióra (bár azt gondolom, hogy a mi disznósajtunkhoz képest kanyarban sincs). Több török ismerősöm azzal szokott viccelni, hogy ez az egyetlen ok, amiért Ők sosem lehetnek majd EU tagállam - kínos csend - de erről ennyit. Szuper finom, és egy pár pohár/üveg raki után úgyis mindegy lesz. Aki bátor, az józanul próbálja ki, én azt tanácsolom. Bárány bélből készül, rengeteg zöldfűszerrel, sóval, borssal; a dönerhez hasonló technikával sütik meg, majd apróra szeletelik. Vannak helyek, ahol a turisták kedvéért megpakolják minden földi jóval; de az igazán jó az az, amihez csak ott gyorsan felszeletelnek Neked egy paradicsomot, és a hússal együtt rápakolják egy negyed somun-ra (kenyérfajta).
3. Milza
Átevezünk Szicíliába, azonban tartjuk magunkat a belsőségekhez. Az éttermekben nem nagyon érdemes kérdezgetni, hogy hol lehet ilyet kapni, mert általában csak jókat mosolyognak; azonban a kedvenc hentes bácsimtól, aki minden reggel elkészítette nekem az útravaló szendvicskéimet, megtudtam a tutit. Azt szeretem Szicíliában, hogy minden egyes ételhez pontosan elmondják, hogy azt bizony hogyan is kell enni - mert hogy ez nem olasz, hanem szicsíliánó. A milzához mindenképpen kell citromot kérni, mert nem adnak, de ha kérsz, nagyon megörülnek Neked! Kértem. Azt gondolom a lép is egy olyan szó, ami úgy kvázi rendben is van, amíg csak külföldiül hallod, de most, hogy le is írom (és közben persze fél hangosan ki is mondom), hát vannak utógondolataim, na! Lényeg a lényeg: isteni illat, isteni ízek és az örökzöld egyszer élünk attitűd!
Recept helyett egy kedves olvasmány képekkel és videóval: http://acevola.blogspot.hu/2010/06/in-praise-of-street-food-la-milza.html
És íme az én fantasztikus Andreám is, és az Ő mortadellás szendvicse. Cucu malac alatt a telefonszáma is ügyesen fel van tüntetve:
4. Burek
Közeledünk most már kis hazánkhoz, de még megállunk a Balkánon. Személyes szerelmem ez a vidék, különösen Albánia, mert szerintem egyszerűen lélegzet elállító az az ország és az a mesebeli táj. Bár próbálok itt trükközni, hogy ne legyen egysíkú a dolog, de nem tudom titkolni, hogy ismét török ihletésű ételről van szó (nem tehetek róla, imádom). Erre azonban szerencsére itthon is van millió példa, és szerencsére egyre jobbak! Azért maradtam mégis furfangosan a burek-nál és nem a börek-nél, mert gasztronómiai szempontból kihagyhatatlan ez a vidék, street food szempontból pedig kihagyhatatlan az igazán jó péksütemény. Talán ez az, amit melegen ajánlok otthoni kipróbálásra is, legyen akár feta, spenót, vagy épp darált hús a vékony rétestészta rétegek között.
Ezek az én személyes kedvenceim, így ezekkel búcsúzom a nyártól.. Ne felejtsétek el megosztani velem a facebookon, hogy Ti miket találtatok/ettetek a nyaralások alkalmával! Egyébként ajánlom figyelmetekbe a Lonely Planet listáját is, mert esküszöm érdemes ezekhez alakítani a jövő nyári úti célt!
R
